…mind töprenghet ma is egy fürdőszobában
a rádió magányban az, aki megtiltja
magának a legszebb perceket,
melyeket eperföldeken töltött ő is el.
ha jól emlékszem, szürkületben
világot fejtve feküdtünk részegen.
ugye milyen szép, ugye milyen jó,
ugye milyen könnyen hitegettem magam?

..és akkor azt mondtad nekem, hogy mennyire kár, hogy az ember az álmába egyedül jár és te nem jöhetsz oda velem.

van az a szó, hogy annyira félek
a közömbösségtől ezért kérlek
add vissza a szabadságot nekem.
ne mondd, hogy nem gondoltad még,
hogy ebből ennyi épp elég.

neked olyan kevés elég volna belőlem. neked tényleg nem kell belőlem az egész, de én nem tudom nem adni neked az egészet, úgyhogy elvesztem az egészet ezért.

hülye voltál. mondom magamnak, majd ha ez elmúlik. csak múlna már el, nem is én vagyok ez már…